Semmi ágán
Egyedül, némán.
Lent a föld, fent az ég.
Menni kéne.
Mozdulni végre,
De visszatart valami még.
Magányos csónak a tengeren.
Túl fog élni ezer vihart,
Mert egyre hívja a végtelen,
De messze még a túlsó part.
Hosszú az út az éjen át.
Talán a hold vezet tovább,
Repít hozzád.
Magányos csónak a tengeren.
A szél sodorja, de megy tovább.
Az út végén majd megpihen.
Hívogat egy új világ.
Álomszép lááány a szerelem táncát most jááárd dobban a szííív és egy ritmusra jááár, óóóóóóóóóh a vágyam száll csak tefeléééd árnyék tudod rég talán vissza hoz egy nap a kósza szél.
Álomszép lááány a szerelem táncát most jááárd, dobban a szííív és
egy ritmusra jááár, óóóóóóóóh a vágyam száll csak tefeléééd
árnyék tudod rég talán vissza hoz egy nap a kósza szél.
Ha hozzám jössz én minden rosszat feledek, odaadnám az életem is teneked, szeretök lehetnek százan mindig ilyen lányra vágytam, érzem benned mindent megtaláltam mert téged várlak minden éjjen át isten tudja vajon merre jársz, megbolonditottál csendben nélküled nincs semmi kedvem, gyere babám kérlek szeress engem
roma szöveg...
Álomszép lááány a szerelem táncát most jááárd, dobban a szííív és
egy ritmusra jááár, óóóóóóóóh a vágyam száll csak tefeléééd árnyék tudod rég
talán vissza hoz egy nap a kósza szél.
Álomszép lááány a szerelem táncát most jááárd, dobban a szííív és
egy ritmusra jááár, óóóóóóóóh a vágyam száll csak tefeléééd árnyék tudod rég
talán vissza hoz egy nap a kósza széééél.
Maradnék, de érzem, hogy mennem kell,
Mert vár valahol egy másik út.
Ha most is úgy szeretsz engedj el, ma már
Nem köt ide csak a múlt.
A kezed fogom ma is ugyanúgy, mint régen.
A képen ott vagy te is velem, és nem értem
Miért szakad el a kép, hova tűnik a sok emlék?
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés téged bánt és ez nekem is fáj.
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.
Egyedül csak végtelen gyermek vagy. Ha kell
Én vigyázok rád.
Ne akard, hogy mindenre választ kapj!
Egyszer tied lehet a világ.
Ha itt maradok összetörik majd a szívem.
A képen ott leszel mindig ahogy régen.
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék.
Leperegnek az utolsó könnyek elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés neked fáj, és ez nekem is fáj.
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.
Ha itt maradok összetörik majd a szívem.
A képen ott leszel mindig, ahogyan régen.
Soha nem fakul a kép, amíg összeköt az emlék.
Leperegnek az utolsó könnyek, elfelejtjük, hogy van egy álmunk.
A vonatok indulnak és jönnek, de mi nem tudjuk, hogy kire várunk.
Az első és az utolsó lépés neked fáj és ez nekem is fáj.
A szívünkben ott lapul az érzés: soha semmi nem lesz ugyanúgy már.
Nem kell így a csókod
Másnak szórd a bókod
Tudnod kell a dolgod
Unlak már.
Lassan útra kelhetsz
Másnak megfelelhetsz
Így nem érdekelhetsz
Engem már.
Mozdulj végre
Túl sok a szóból
A dumát félre, nem erről szól.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
Tűzben forr a vérem
Többször úgyse kérem
Egyre inkább érzem
Unlak már!
Lassan forr a véred
Untat már a lényed
Megkopott a fényed
Lépjél már!
Mozdulj végre
Túl sok a szóból
A dumát félre, nem erről szól.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
A vágy, ami vár, én nem bírom, lépj már
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
Tépj szét, mire vársz még!
Gyere és tépj szét, mert erre vágyom.
Tudod még szép, hiszen helyetted rég
vágy ég az ágyamon.
Úgy fogsz postán kapni,
hogy egyes-egyedül egy kis kék masni
takar ahol akarod, jaj, ugye kicsomagolsz.
Nem baj, ha nem szólsz hozzám semmit,
csak kibogozod azt a kis kék masnit,
s behunyod a szemedet, jaj, ha hozzám hajolsz!
Jó forró ágyikó az csuda-csuda jó,
ha melegít a lábikó!
Ne hagyj hát pamlagon heverni páratlanul!
Nem vagy te gyáva nyúl, ki sehova se nyúl,
csak lekonyul és elvonul, amíg a vágynak végleg bealkonyul!
Bújj hozzám, hidd el, nem kell félni,
pihe-puha ágyban el fog férni
egy ici-pici sabada, egy kis subi-dubi.
Honey Bunny, neked is kell egy puszi-nyuszi.
Su-su-su-súgd meg mit játszunk,
ha nyuszi ül az ölben nem fázunk,
a nyuszi füle kipirul majd és fűti a láz.
Nem nyúz a csúz, ha hozzád bújok,
nyuszi kobakodra sapkát húzok,
bekötöm a fejedet, jaj, hogy rá ne fázz.
Húsvét lesz hajnalig és kora tavaszig,
itt puszi-nyuszi szezon lesz,
hiába minden durcás morcoskodás.
Húsvét lesz májusig, s ha újra havazik
a puszi-nyuszi vigyáz rá,
hogy mindig legyen nála két hímes tojás.
Bújj hozzám, hidd el nem kell félni
pihe-puha ágyban el fog férni
egy ici-pici sabada, egy kis subi-dubi
és persze simi-humi wabada wap-wap tubi-dubi.
Honey Bunny, neked is kell egy puszi-nyuszi.
Nyuszi, édes nyuszi, édes nyuszikám!
Figyelj csak! Hu-huú, itt vagyok!
Jajj, de csiklandoz a bajszod.
Szóval, szóval azt akarom mondani nyuszikám,
hogy de most tényleg ne érts félre: nyuszi, imádsz?
Szóval, hogy a kis puszi-nyuszikádnak
úgy elkopott a bundácskája,
hogy mindenképpen kéne egy másik.
Figyelsz rám?
De nehogy nyúlból legyen, te kis ravasz …
hmmm … ciróka-maróka puszóka-nyuszóka.
Róka legyen vagy inkább nerc!
Nyuszi, nyuszi, most meg hová mész?
Virágos tavaszi kertek ölén
Zártam először szívembe én,
Később karöltve jártunk Budán,
S várt ránk a csendes Tabán.
Szép volt a szerelem, szép volt a nyár,
Vártam a ligetben, hogy jön-e már?
Lila akácok nyíltak a fán,
Már csak bús emlék csupán.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?
Nem írtam levelet maga után,
Vártam, hogy visszajön egyszer talán.
Hogy visszahozza a régi nyár,
Emlékek zenéje száll.
Bánatos szívemben vágy hegedül,
S állok, csak várok, csak bús egyedül.
Lelkemben felzeng egy régi szerenád,
Hiába várom magát.
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj,
Lila akácok, minek a vágy, ha elszáll,
Minek a nyíló virág, a kikelet,
Mit ér a rongyos világ, ha nem szeret?
Lila akácok, minek a szív, ha úgy fáj?
Lila akácok, a boldogság sosem vár.
Minek a kis kerti pad, minek a nyáralkonyat,
Amikor egymást szeretni nem szabad?