VERSEK

 

1

Te vagy az a Csillag!!

 

Te vagy az a Csillag fent az Égen,
mely utat mutat a sötétben nékem.
Érzem, tudom mindig vigyázol rám,
fényed csillogása fentről leragyog rám.
Szerelem Csillagát adtam a nevednek,
bárhogy legyen, soha nem feledlek.
Köszönöm a fényed ragyogását,
hogy utat mutatsz mindig,
fentről vigyázol rám.
Fényed csillogása szívem beragyogja,
melegsége testem-lelkem átkarolja.
Te vagy nekem
a Szerelem Csillaga
mely örökké világit,
utat mutatva.

 

2

Van egy álmom, melyben
A legfontosabb szerepet, Neked szánom
Ha egyszer valóra váltom,
Én leszek a legboldogabb a Világon!

 

3

Ha majd bánat tépi lelked,
és nem lesz ki fogja két kezed,
én ott leszek!
Ha már mindenki más elhagy,
és elfelejti hogy ki is vagy,
én ott leszek!
Ha tested betegség bántja,
és ajkad csak a gyógyírt várja,
én ott leszek!
Ott leszek és fogom kezed,
hiszen szívem téged szeret,
ott leszek, csak akarnod kell!

 

4

Nélküled Megint elmúlt a szombat
És itt ülök magányomban.
Így marad az emlék
Míg véget nem ér e hét.

Nélküled nem jó enni,
Nélküled nem jó inni,
Nélküled nem jó feküdni,
Nélküled nem jó élni.

És még mennyi dolog van még,
Mit sorolhatnék míg elmegy az éj
Az éj mikor megint nem vagy velem
És egyedül hajtom álomra a fejem.

E perben én többet nem kérek,
Csak azt, hogy ölelj s legyél velem!
Mert nélküled minden eltelt perc fájdalom
Mert túl nagy irántad a hiányom.

Fáj levegőt venni, a szemem kinyitni,
Ébren maradni, elaludni
És fájni fog ha felkelek
Mert jön a holnap, Nélküled

 

5

Te vagy a múlt, jelen s jövő
s veled álmodom mikor az éj eljő.
Te vagy a mindenem
nélküled életem
végzetes.
De veled életem mindig végtelen,
a legnagyobb ajándék számomra ha mindig itt lehetsz velem,
remélem ez így marad, s életünk együtt örökre végtelen

 

6

Távoli szerelem

 

Ha szellő simítja arcodat:
én küldtem csókomat.
Ha napsugár melegít:
szívem üzen így.

Így ég szívemben a szerelem,
ez a mód, elküldöm teneked.

Ha eső csorog végig testeden:
vágyam simul hozzád, túl mindenen.
Ha leszáll az éj, s a sötétség bújik melléd:
lelkem ölel majd, s vigyáz rád míg hazatérsz.

 

7

Itt a szívem...Itt a szívem. Neked adom.
Most már csak a Tied.
Csinálj vele amit akarsz!
Őrizd, becsüld, szeresd!

Itt a szívem. Fogadd hát el!
Másnak úgysem adnám.
Ez a szív már csak Érted él.
Mire vársz még? Vidd hát!

Itt a szívem. Szerelmes szív.
S csak Te érted dobog.
Tied most már mindörökre.
Ugye el sosem dobod?

Itt a szívem. Rég a Tied.
S ha mégis elhajítod...
Másé soha többé nem lesz.
Szeretni már nem fog.

 

8

TörténetünkKapcsolatunk kezdetén,
mikor úgy döntöttél megismernél,
egy hosszúra nyúló estén,
valamiért rám klikkeltél.

Egészen reggelig beszélgettünk,
a világ megszűnt körülöttünk,
olyannyira elmélyedtünk,
hogy aludni is elfelejtettünk.

Mindössze pár óra alatt,
sikerült elérned azt,
hogy eszembe vésselek örökre,
s szívembe zárjalak egy életre.

Nem tudom hogy csináltad,
de nem kellett sokat törni magad,
elég volt csupán önmagadat add,
s még most is az életem része vagy.

Igaz az első találkozásnál,
valójában másra vártál,
kicsit talán csalódtál,
hisz félreértésből engem kaptál.

Remélni tudom csak,
hogy neked ebből jók származtak,
s a véletlen, mely összehozott,
rosszat neked nem okozott.

Ahogy vidámságot hoztál az életembe,
ugyanúgy sötétséget is a lelkembe,
hisz mit akartunk nem teljesült be,
nem lehetett kiheverni, csak egymást feledve.

Szerencsére az élet új esélyt adott,
szerelmem ekkor újra lángra kapott,
akkor lettem én a legboldogabb,
megkaptam, ki számomra a legfontosabb.

De ezúttal sem ment minden jól,
szerelmem sajnos egyirányú volt,
csak később lett viszonzott,
amikor türelmem már elfogyott.

Szintén a sors akarhatta így ezt,
csak reméltem hogy egyszer jó lesz,
egy próbát mindenképp megért,
hát adtam nekünk egy esélyt.

Mint kiderült jól döntöttem akkor,
csak sajnos épp akkor voltam padlón,
ez nem tett jót a kapcsolatnak,
viták, veszekedések voltak.

Sokszor gondoltam hogy elhagysz,
éreztem mellettem így nem maradsz,
de neked hála az életem megváltozott,
szerelmed végül boldogságot hozott.

Volt pár súrlódás kapcsolatunkban,
de ez csak megerősített abban,
hogy ha még ezt is kibírjuk mi ketten,
nincs másik nagy ő, számomra TE VAGY AZ EGYETLEN!

Kis történetünk még folytatódik,
a vers tovább nem íródik,
végleg ugyan nem fejezem be,
még sok változás történhet az életünkben.

Le is zárnám akkor azzal,
nem élhetek semmiféle panasszal,
a világ legboldogabb embere vagyok,
hisz tőled amit kívánhatok, mindent megkapok

 

9

Testem erőtlen, lépteim semmivé válnak,
Csak akkor jutok valahová, ha tudom hogy várnak.
Kimerített a nagy semmi,
Ha melletted vagyok, csak akkor nem vagyok senki.
Kereslek mindenhol, de sehol sem talállak,
Nem adom meg magam a halálnak!
Csak kóválygok időtlen,
Most is csak fekszem, ágyamra kidőlten.
Szemem előtt mindig ott lebeg a cél,
Fegyverem a szívem, kemény acél.
Nem törheti át erős vas, sem más fegyver,
Mert az örökké érted ver.

 

10

Örökre együtt

 

Ölelkezem életem párjával, kit nekem szánt a sors,
Reménykedni tudok csak, e kapcsolat nem lesz gyors.
Ölbe tett kezekkel nem várhatok csodát
Kérlek Uram, életünknek te írjad sorát.
Remeg a gyomrom, torkomban ver szívem,
Ez az az érzés, miért érdemes élni, hiszem.

Egyedül már nem bírom, érzem összeroppanok,
Gyere drága szerelmem, csókold meg homlokom.
Ügyesen intézi dolgait, ki a jövőjéért cselekszik,
Tennünk kell valamit, mi a képzelettel vetekszik,
Talán együtt leszünk majd, míg a világ megöregszik.

 

11

Félénk fiú

 

Az Élet viharos tengerén van egy fiú,
Ennek a fiúnak szívébe bánat dúl.
Elhagyta őt a lány, kit szeretett,
Kivel eltudta volna képzelni az Életet.

Félénk fiú ne menj el, vár ez a lány,
Tudom életed lánca most a magány.
Jöjj vissza ehhez a lányhoz, kit szerettél,
Kit eddigi életedben sose feledtél.

Sodor az élet viharos árja az úton,
Nem kéne rágódnod a kegyetlen múlton.
Félénk fiú gondolj csak a jövődre,
Szeresd ezt a lányt tiszta szívből örökre

 

12

Az éj halvány fényében
nézem az arcod.
Nyomot hagytak rajta
kis csaták, nagy harcok,
melyet együtt vívtunk,
s olykor egymás ellen.
Két külön test,
de egy közös szellem.
Szelíden fekszünk
itt most összebújva,
lélek a lélekkel
egymáshoz simulva.
Nem gondolunk arra,
mi volt, s mi lesz.
Csak a most számít,
és csak ez:
Én vagyok neked,
s Te vagy nekem.
Azt hiszem ez a szerelem.

 

13

Azok a szerelmek,
Melyeket homokba írnak,
Hamar el is múlnak!

Ám azok,
Melyeket kőbe véstek,
Ellenállnak ezer évnek!

Úgy gondolom, a miénk,
Kőbe vésett szerelem,
S remélem hogy örökre,
Velem leszel Kedvesem

 

14

ÁlmodomEste mikor becsukom szemem,
Csak téged látlak szüntelen,
Felém rohansz tárt karokkal,
Átölelsz, s nem engedsz el.
S mintha örökké tartana,
De kinyitom szemem,
S látom hogy ez csupán egy álom.

 

15

Veled

 

Egy szép napon megláttalak téged,
Szívem azt súgta "innentől véged"!
Fogoly lettem szép szemed börtönében,
De nem tértem észhez csak néztem csendben.
Kínzott a vágy, utánad vágyódtam,
Egy szebb holnapot, egy jobb jövőt kívántam.
Amikor veled vagyok, az a valóra vált álom,
Amiből ha nem kelek fel soha, akkor se bánom.
Csókod édesebb, mint a legnemesebb méz,
Abba viszont beleremegek, ha gyönyörű szemed néz.
Ha veled vagyok úgy vélem nem, történhet semmi baj,
Ezt érzem, és egyből megszűnik körülöttem minden zaj.
Sokat szenvedtem már, arra kérlek, ne bánts meg szerelmem,
És én úgy foglak szeretni, mint még soha senki sem

 

16Azt hittem mindennek vége,
Végleg elveszek a sötétbe,
Megöl a magány s többé nem leszek,
Most mégis szemeid mélységébe veszek.

Meglátlak s elönt a félelem,
Hogy mi lenne, ha nem lennél velem,
Ha nem látnám édes mosolyod,
Nem érezném égető csókod.

Minden perc veled, egy újabb csoda,
Szikrázó boldogság, s meglepetések sora,
Karjaid közt rám talál a mennyország,
S megszűnik köröttünk az egész világ.

Csak Te vagy, ki szebbé teszed az életet,
Elfeledtetsz velem minden emléket,
Csak Te vagy, kit igazán szeretek,
Boldog, tudom, csak veled lehetek.

 

 

17

Most már értem, miért mondják: "igenis léteznek csodák!"
Hogyne lennének, hisz Te meg én szeretjük egymást,
Kérjük a Magasból, hogy ne is találhassunk mást.
Túl sok emlék köt már össze minket,
Még leírni is hosszú lenne minden apró, piciny részletet.
Egy a lényeg, mi tegnap, ma, s holnap ugyanaz,
Kit legjobban szeretek a Világon? - TE vagy az!

 

18

Egy estén értem jössz,
S megfogod két kezem,
Halkan fülembe súgod:
Most gyere velem!
Kezemet kezedbe helyezem,
És elindulok Veled,
Nem tudom hová megyünk,
De én megbízom benned.
Forrón magadhoz ölelsz,
S én halkan sírni kezdek,
S megkérded mi baj?
de én nem felelek.
Te csak ölelsz forrón,
S én egyre jobban sírok,
Kérded halkan tőlem,
Édesem mi bajod?
Zokogva elmondom hogy
Én nagyon imádlak,
Én csak Veled élek,
Nekem Te a világ vagy.
S Te azt mondod,
Nem engedsz el sohasem,
Könnycsepp szökik szembe,
Mert ez egy igaz szerelem.
Halkan súgok valamit,
Mibe megköszönöm Neked,
Hogy megígérted
Örökkön örökké itt leszel Velem!

 

19

Te vagy ki kell

 

Elhiszem, tudom, s csak éreznem kell,
Szívemnek lelkemnek Te vagy ki kell.
Álmomban is csak Te vagy kit kereslek,
Tudd, hidd, s érezd, hogy szeretlek.

Rád gondolok reggel, délben, s este is,
S ha mellettem lennél, még jobb lenne ez is.
Nem kutatom a hibákat, gondokat, inkább lenyelem,
Hogy megint együtt lehetünk ez Kegyelem.

Bármivel megbántalak, rosszat okozok Neked,
Bocsáss meg kérlek, s hadd legyek Veled.
Veled, ki mindig elűzi rossz kedvem, bánatom,
S Ki még akkor is velem van, ha álmodom

 

20

 

Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé.

 

21

Szomorú a szívem, mert tudom, most nem lehetsz az enyém, összekavart életünk elindult egy rossz irány felé.
Mikor nem vagy velem, könny csordul le arcomon, meg kell próbálnom, de felejteni nehéz - tudom.
Mikor veled lehetek, szikrázik szívem, mert szeretlek, de e szeretet nem szerelem, ezért nem engedhetem, hogy szenvedj.
El kell, hogy felejtselek s te is engem, mert ha ezt most folytatnánk, az nem lenne jó egyikkőnknek sem.
Nem akarom, hogy fájjon, de ez nem lehet másképp, engedj el lágyan, s ígymegmaradsz nekem, mint egy álomkép.
Veled leszek álmomban, s erre az lesz a fájó bizonyíték, hogy reggel majd a párnámon ott csillog egy könnycsepp, mely az enyém.  

 

22

BARÁTSÁG

 

„Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk..

 

23

Ha már nem megy tovább

Ha úgy érzed hogy nem megy ez tovább,
Csak ennyi, s a szél sodrása is itt meg áll,
Ha már nem tudsz magadból adni többet,
Menj édesem,s neked köszönök mindent.

Nem fogok én rád haragudni, sem a sorsra,
Tudom,és elfogadom,ennyi volt számomra,
Arcomon mosolyal nézek majd rád vissza,
Életem egyik legcsodásabb szép korszakára.

Őrzök én majd minden csodás emléket rólad,
Ahogy szemünk csillogott a szívembe markol,
Ne gondolj rám majd Te sem haraggal,kérlek,
Hiszen,én mindig szívemből szerettelek téged.

Menj,édes drága kincsem drága szerelmem,
Gyűlölet sose legyen benned,sem szívedben,
S most már el válnak útjaink nekünk egészen,
Legyél boldog az életben, kezed elengedem.

24

Mindig veled lennék ha tudnék,
Ha tehetném éjjel nappal veled aludnék,
Mindig fognám a kezedet,
Remélem tudod hogy szeretlek.

Érzem hogy érzed amit érzek,
Ha veled vagyok akkor semmitől sem félek,
Remélem arcodra én majd mosolyt csalok,
Csak te vagy a fontos nem érdekel a többi,csak majom.

Nem számít mit mond más,
Csak az érdekel amire te vágysz,
Csak nézlek és csak azt látom amire vágyom,
Eddig életem csak arról szólt hogy rád várok.

Remélem ott leszel amikor lehunyom a szemem,
Felébredek és majd édesen ott fekszel mellettem,
Ha nem vagy ott mellettem akkor aludni sem tudok,
Érzéseimmel nem birok mindig csak rád gondolok.

Soha nem hagynálak el tudom te se engem,
Nem engedjük el egymást soha szívem,
Angyalként értem a földre száltál,
Jöttél hogy rám gyengéden vigyázzál.

Remélem tudod hogy én is vigyázok rád,
Boldog vagyok és semmi más nem kell már,
Két törékeny kedves szív egyként dobog,
Két törékeny kedves ember együtt boldog.

Szebb a világ amióta tudom hogy te is vagy,
Veled tökéletes minden egyes pillanat,
Ha nem vagy velem kín minden perc,
Remélem tudod hogy neked szól ez a vers.

 

25

 

Azt álmodtam, ott vagyok Veled,
Reggeltől estig fogom a kezed,
Azt álmodtam, együtt alszunk el,
A szerelmem sohasem múlik el!

Azt álmodtam, hogy hiányzol nekem,
És akkor megcsókolsz hirtelen,
Azt álmodtam, én vagyok a feleséged,
Álmodban néznélek folyton téged!

Azt álmodtam, egy család vagyunk,
Hogy örökre összetartozunk,
Azt álmodtam, az ágyban ébredünk,
És gyermekeink ott vannak velünk!

 

26

 Álmom véget ér, felébredek, és sehol nem találom a szerelmemet.

Csak a gyengédség marad meg szívemben, és szemem sarkában 

könnyek.

 

27

Hogy mit jelentesz nekem? Már sokan kérdezték,
válaszolni nem tudtam hisz nem értettem még.
Tudtam, hogy nélküled üres az életem,
de azt hittem attól még boldogan élhetem.
Idővel rájöttem, mennyit érsz te nekem,
s most már tudom, hogy nélküled végem!
Ha most kérdezné valaki, mit jelentesz nekem,
már tudnám a választ, mert te vagy az életem!
Messze vagy, és elérni nem tudlak,
szenvedek, mert gyűlölni nem tudlak!
Ne kínozz átkozott szerelem!
Ne kínozz, elég már a sok gyötrelem!

 

28

 Már nem gyötrődsz a múlton, úgy érzed elfeledted őt,

 de meglátod egy másik lánnyal,

s összedől elképzelt jövőd.Nem számít utána kivel voltál,

s mit tettél nélküle,

mert ha újra látod fáj, s rájössz milyen boldog volt a múlt vele.
S most a keserű jelenben élsz, mely nem boldogtalan,

csak hiányos, ráébredsz,

 hogy még mindig szükséged van rá, de ez jelentéktelen most.

Hisz, mit is tehetnél ellene miközben ő már nem szeret,

nem érdekled,

ez szívfacsaró érzés, de mit is tehetnél hisz a múlt már porrá lett.

Hányszor mondtad már hogy túltetted magad rajta,

 s mondanád most is,

de hiába lenne a csalfa hazugság, nem kell olyan élet mely hamis.

Hisz életed részévé vált attól a perctől mikor megismerted,

s hiába megannyi erőlködés,

hiába, hisz úgysem feleded. Nem maradt más,

mint hogy beletörődj a ténybe,

s belátod vele már nem lesz közös jövő ebben a létbe.

Akkor jó volt,

most már vége nem lesz baj ha elfeleded végre,

rájössz mi a helyes s pontot teszel e sor végére.

 

29

 

Fájdalmas SzerelemEz az egész egy nagy szánalom,
Szerelmes leszek...? Azt várhatom!
Várok, és egyre várok...
Mint egy oszlop a nyüzsgő emberek közt...
úgy állok.

Körülöttem mindenki átélt mindent,
Az ő személyes üzenetük csak boldogságot hirdet.
Egy időben azt hittem eljött, rám talált!
De a boldogságnak megkaptam...csak az árnyékát!

Csalódnom kellett, azt pedig nem szeretek,
s mint minden után, csak úgy szenvedek.
El is felejtettem gyorsan az egészet!
De hiába, szinte teljesen felemésztett...

Sokszor megfogadtam,
ilyen játékba nem megyek bele,
De aztán a "szerelem" mindig elsodort vele...

Jött a nagy találka,
Nem éreztem semmit,
Talán, hogy gyorsabban vert a szívem,
éppen hogy ennyit!!!

Aztán Csodálatos dolog volt,
Amikor éreztem, tetszem neki,
S ő ezt semmivel sem fedi!

Féltem, nem tudom, hogy mitől,
S talán azt sem, hogy kitől.
Ennyi idősen semmiség az egész,
Néha pedig csak szemét!

De nem bírtam magammal,
Folyton róla beszéltem,
Egyre csak meséltem, meséltem,
Pedig szinte alig ismertem,
Mégis úgy éreztem: Szeretem!!!

Egy szép napon, jöttek a pillangók,
Akik sok bohóságra hajlandók.
Azóta sem tudok tőlük szabadulni,
S érzéseim eltitkolni.

Mindig csak mosolygok,
Reszketek, ha rá gondolok!
Érzem, ahogy hozzám ér...
S egybeolvadunk, mint test meg a vér...!

Ő csak csábít, egyre csak csábít,
Gyönyörű szavakkal kábít.
Ilyenkor boldog vagyok,
De ez szertefoszlik, mert másnak
is ugyanezt mondja,
s így annak szeme is ugyanúgy ragyog.

Nem tudok tőle szabadulni,
S magamat sem hazudtolni.
Azt is tudom, szeretlek,
Mindenhol csak téged kereslek...

De Te mást szeretsz,
Nem én vagyok kedvesed.
Ha beszélek veled, mintha
szeretnél...de közben azt mondod:
Sohasem kellenél!

Fájdalmas ez, mégis oly boldog...
Szépben csak rosszat oldok.
A fejemben csak a te neved jár,
mégis tudom: másé vagy már...!

 

30

Egy könnycsepp a földre cseppen...Egy könnycsepp a földre cseppen,
Mert nem lehetünk mi ketten.
Nem akarom, hogy éljen az emléked bennem,
De mégis ott a seb a szívemen.

Utolsó cseppek hullanak miattad,
Utolsó dallamok szállnak...
Utolsó emlékek peregnek le előttem,
És utoljára fájnak.

Ha megtehetném,
Eltörölném ezt a fejezetet
De nem lehet,
Így maximum csak köszönhetem neked.

De mégis! Miért hazudtál?
Azt mondtad miattam teszed,
S így könnyen
Kimondhattad a nemet.

Hát most mi történt?
Nem értem miért teszed ezt,
Nem adtál indoklást,
S így engem most csak a szív vezet.

Lám igaz! A szeretet és a gyűlöletet
Csak egy hajszál választja el.
És sosem tudhatod,
Hogy az a szál mikor szakad el.

S az idő elteltével halványul majd a kép,
Megbékél az érzelem
S máskor már nem teszem,
Hogy érted veszítsem el a fejem.

Ha megpillantasz pár év múlva az utcán
Ne szólj, hogy itt vagyok,
Mert ami kép benned él
Már nem én vagyok.

 

31

Mit szívemben érzek
Most kimondani fáj.
A szavak sem jönnek
Búcsúzni mégis muszáj.

Mindketten tudjuk
Így lesz ez jó nekünk.
Még ha oly csodás volt
Együtt az életünk

 

32

Próbállak kicsi fejemből kiverni szüntelen,
de nem tudlak életem.

Feledésbe merül arcod, hangod, csókod,
Már többé nem érezhetem...
ölelésed, kezed szorító kézfogását.
egyetlenem...

De örülök hogy voltál nekem

 

32 ÉJSZAKÁRA

Egy angyal jött el hozzám nem olyan rég,
azt súgta hogy hiányzik pár szép szó még
Gondolkodtam mit is írhatnék neked
amit csak én küldhetek el neked!
Kívánok neked nagyon szép éjszakát
Amit szép álmokkal az angyalok szőnek át!
Legyen az álmod olyan vad, és édes
Amilyenre vágysz...

 

33

 

Kellesz nekem,mint nyári eső után a napsütés,
Szeretlek téged, mégis soha el nem érsz.
Tiltott ez nekünk mert máshoz tartozok,
Barátság nem elég hát nem barátkozok.
Hangod lázba hoz bármikor hallom,
Pillantásod felperzseli lelkem bármikor láthatom.
Szeretnék veled lenni de ez nem lehet,
Hát elfelejtlek téged mert ez fáj nekem.

 

34

Te ott, én itt
köztünk megannyi határ
de nélküled nincs számomra világ
szükségem van rád,
mert nélküled nincs nekem világ.

Te ott, én itt
köztünk megannyi gát
ha nem vagy velem fáj a szívem
nélküled nem élhetek már,
mert ha nem vagy velem nincs életem.

Te ott, én itt
köztünk megannyi táj
mikor nem láthatlak, szomorú vagyok
hiányodban sír a szemem
mert ha nem látlak szomorú a szívem.

Te ott s én is
megszűnik köztünk az űr
s végre együtt leszünk,
csak mi ketten,
mert csak így van értelme életemnek

 

35

Súgnék egy titkot!!!

Súgnék egy titkot Neked,
Ha ezt Nekem megengeded,
Hallkan mondom füledbe,
Vigyázhatnál szívemre!!!
Szívemet Neked adom,
Ha cserébe a Tied elhozhatom,
Mert szív nélkül nincs élet,
Ezért kérem a Tiédet!!!
Válaszod jól gondold át,
És súgd meg szíved titkát,
Ha Én vagyok a szívedben,
Én szeretni foglak egy egész életre!!!

 

36 TÉLAPÓRA

 

Így december elején,
Szent Miklós idején
apró kis szívek remegve
gondolnak a jó öregre,
az öreg Télapóra,
ki a vágyak tudója.
Én is sokat gondolok rá,
mert szeretem.
Hófehér szakálla,
piros csuklyás ruhája
álmomban elkísér
Szent Miklós idején..
Mindig jó leszek
és szót fogadok,
az óvodában sok
piros pontot kapok.
Így ábrándozik a kis gyerek,
hogy talán
a jószívû Télapó
sok szép ajándékkal
lepi meg.

 

37

"Ha valakit egyszer igazán, szívből szerettél, elfeledni őt soha nem fogod, még ha ez ellen bármit is tennél!"

 

38

Ha meghalnék vagy messzire mennék innen, felírnám a nevedet minden csillagra, h mindenki lássa, a világot jelented számomra..

 

39

Napok jönnek és mennek. De az érzéseim veled kapcsolatban örökké élnek.

 

40

”Akármikor, mikor szomorú leszek azért, mert hiányzol, emlékeztetem magam arra, hogy mekkora szerencsém van azért, hogy vagy nekem.”  

 

41

Visszalopnék én ha tudnék minden órát
De nincs erőm, hogy kiálljak még egy próbát
Néha rám tör még az összes szép emlék,
De Nélküled mind elhagyott ajándék.

 

42

“Egyetlen mondat: köszönöm, hogy vagy nekem,
Nélküled már nem tudom élni az életem,
Remélem ez is elég lesz neked,
Hogy, egyszer elhagysz, én ettől félek,
Bár százszor mondtad, nem történhet meg,
Én bízok benned,
Mégis arra kérlek: maradj velem végleg!

 

43

Tudom megbántottalak többször, s lehet hogy összeomlott egy álom, de szeretlek téged, és akarlak téged mostmár minden áron..

 

44

Most kinézek az ég felé és csak arra gondolok, mikor leszünk végre igazán boldogok?

 

45

Ne vádoljunk senkit a múltért,
a vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp is lehetett volna,
most már mindennek vége van!

 

46

Egy estén értem jössz,
S megfogod két kezem,
Halkan fülembe súgod:
Most gyere velem!
Kezemet kezedbe helyezem,
És elindulok Veled,
Nem tudom hová megyünk,
De én megbízom benned.
Forrón magadhoz ölelsz,
S én halkan sírni kezdek,
S megkérded mi baj?
de én nem felelek.
Te csak ölelsz forrón,
S én egyre jobban sírok,
Kérded halkan tőlem,
Édesem mi bajod?
Zokogva elmondom hogy
Én nagyon imádlak,
Én csak Veled élek,
Nekem Te a világ vagy.
S Te azt mondod,
Nem engedsz el sohasem,
Könnycsepp szökik szembe,
Mert ez egy igaz szerelem.
Halkan súgok valamit,
Mibe megköszönöm Neked,
Hogy megígérted
Örökkön örökké itt leszel Velem

 

47

Te vagy ki kellElhiszem, tudom, s csak éreznem kell,
Szívemnek lelkemnek Te vagy ki kell.
Álmomban is csak Te vagy kit kereslek,
Tudd, hidd, s érezd, hogy szeretlek.

Rád gondolok reggel, délben, s este is,
S ha mellettem lennél, még jobb lenne ez is.
Nem kutatom a hibákat, gondokat, inkább lenyelem,
Hogy megint együtt lehetünk ez Kegyelem.

Bármivel megbántalak, rosszat okozok Neked,
Bocsáss meg kérlek, s hadd legyek Veled.
Veled, ki mindig elűzi rossz kedvem, bánatom,
S Ki még akkor is velem van, ha álmodom.

 

48

Halk szavam elmondja neked.
Hogy soha nem feledheted.
Szerető szívem fájón lángol.
Olyan őrülten hiányzol!

Tiéd minden csak érted élek.
Minden napban téged reméllek.
Egy szóban elküldöm suttogón feléd.
Hisz szerelemes vagyok, kedvesem beléd.

 

49

 

Egymáséi vagyunkFeltámad a vágy, ha Rád gondolok,
Nem csoda, hisz szerelmes vagyok,
Nem értem, hogy miért és Te sem,
Látva is megőrülök érted kedvesem!

Boldog vagyok, ha csak Rád gondolok,
Akkor körülöttem szállnak az angyalok,
Mert szerelmesek vagyunk mi örökre,
Egymáséi vagyunk a létben mindörökre!

 

 

50

Messze vagy nagyon messze..

Szeretlek nagyon, s szívembe zártalak,
Bárhová tekintek mindenben téged látlak.
Mióta ismerlek mindig csak rád vágytam,
Rabúl ejtettél, azóta rá sem nézek másra.

Minden Veled töltött perc szívemben itt él,
S gondolatban felidézem a megismerkedést.
Ilyet nem éreztem senki iránt még,
S hittem örökké, mindig ilyen szép lesz,

Reménykedőn Feléd a kezem kinyujtom,
S ha félnék a holnaptól, húzz magadhoz.
Nem tudhatom még hogy mi vár reám,
Mert oly messze vagy, el sem érlek talán.

Folyton azon merengek, milyen jó lenne veled,
De messze vagy tőlem nagyon messze.
Nem tudok figyelni, mert te jársz eszemben,
Mardosó fájdalom, mejnek oka a távolléted.

Te vagy nekem az életem s egyben a végzetem,
Szívemet szívedért adtam, tudtam hogy ennek igy kell lennie
Te vagy ki éltet, s te vagy ki majd a távolban temet,
Ma még reménykedem, bár tudom te soha nem jössz el.

Nem szárnyalhatunk a szerelem mámorán mi ketten.
Nem suttogom többé hogy mennyire szeretlek .
Hogy milyen volt szeretni, egy mámoritó érzés,
Bennem élsz mindig, légy bárhol is.

A legszebb napok pörögnek, mint régi filmek,
Sokszor eszembe jutnak azok a boldog percek.
Szeretném megtudni, mit érzel igazán,
Szeretném meg tudni, gondolsz e néha rám.

Még mindig tiéd a szívem.. mint már oly nagyon rég,
Mikor még azt hittem, hogy boldog lehetek veled én.
Most vérzik a szívem mert nem lehetsz velem,
Oly kegyetlen a sors, mert el szakít tőlem téged.

51

Útólsó üzenet, útólsó levelem,
Melyben leírom hogy nagyon szerettelek.
Sírásra görbült ajkamon, könnyeim folynak.
Úgy érzem mintha szívemet kitépték volna.

Búcsúznom kell pedig fáj nagyon a szívem,
Vigyáz az emlékekre, szívedben örizd meg.
Ne felejtsd el azt a lányt ki téged szeretett,
Most elmegyek messze, nagyon messze Tőled.

Üresnek érzem magam, már írni sem tudok,
Szétszakít a fájdalom annyira hiányzol.
Azt hittem már eltűnt belőlem ez az érzés,
De még mindig, oly nagyon szeretlek én.

Most, hogy adjam fel magam, hogyan legyen?
Még várok...talán mégis eszedbe jutok egyszer.
Rossz gondolatok gyötörnek szüntelen,
Az övé a szívem, lelkem, s az egész életem.

Most vérzik sajog a szívem, ugy fáj utána,
S várom, talán ma meg csörren a telefon.
Gyülölöm magam, mert igy tudom szeretni,
Hogy a szívét nem tudom szívemből törölni.

Forró könnyek gördülnek le az arcomon,
Úgy vágyom Rád, hogy majd bele halok,
Mert több vagy nekem mint kimondott szó.
Minden remény ami volt, most szerte foszlot.

52

Szép volt az életem, oly mesés mint egy álom,
A szerelmed éltetet ez volt minden boldogságom

Nem lett volna szabad, hogy a sors utadba ejtsen,
Nem lett volna szabad Téged megszeretnem.

 

53

Csak egy Fiu!!!

Csak egy fiu voltál a sok közül,
De nekem mégis más mint a többi.
Te voltál az életem értelme, szerelme,
Nem csak egy kaland mit elfelejtek.

Mikor elöször, meg láttalak, s beszéltem veled,
Tudtam, éreztem hogy soha más nem kell nekem.
És már akkor éreztem hogy harcolni kell érted,
De soha soha nem engedlek el mert szeretlek.

De az idő, az ellenségünk lett,
Ahogy multak a percek, mi is ugy változtunk meg.
Semmi nem volt jó, semmi nem sikerült,
Minden percet elátkoztunk, mert tönkre tette szerelmünk.

Elengedtelek, hagytam hogy menj utadon,
De még egyszer megálltál, s vissza néztél szomorún.
Vissza néztél és kértél, soha ne engedj el,!
Most fáj csak igazán, hogy el veszítettelek.

Tévedtem, mert mondanom kellett volna, ne menj maradj,
De én engedtem hogy, a sodrással haladj.
Soha nem gondoltam volna, hogy nem látlak többé,
És nem mondhatom neked, hogy szeretlek örökké.

Néha meg-megállok, s felnézek az égre,
És magamnak felteszem az ezernyi kérdést.
Miért én, és miért te? vajon mit ronthatunk el?
Mégis mi változott ennyire meg.

Mikor néha hallok rólad, szinte magam ellőtt látlak,
Ahogy mosolyogva mondtad régen, holnap várlak drága.
Mára már meg változott minden, semmi sem a régi,
Bár akkor még nem tudtam hogy örökre elmész.

Mióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
Minden egyes áldott nap, a helyes utat keresem.
Várok egy újabb esélyre, várok egy újabb időre,
Mer igy rossz egyedül, rossz nélküled.

Nekem nem kell senki,még, ha a helyeden több százan is állnak,
Igazán most érzem, most fogom csak fel, mitt is vesztettem el,
Tudom, csak egy szó, csak egy mondat kellett volna,
NE MENJ, MARADJ, SOHA NEM ENGEDLEK EL!!!!!!
Nem jó egyedül, nélküled rossz, és csak szenvedek...

 

54

Nekem nem fáj már semmi, hogy tudd,
Én már utánad soha többet,nem futok,
Most szánalommal nézek vissza én rád,
Oly gúnyosan kinevetlek,én téged már,

Nem fáj a szívem miattad,se nem sírok,
Csaló hazug vagy, csak ennyit mondok,
Hisz eljátszottad mindig a póker arcod,
Mégis most neked fáj minden,és sajog,

Ne írj, és ne hazudj már többet nekem,
Mert szívem már egészen,kizárt téged,
Gyűlölet s a megvetés maradt bennem,
Soha már nem tudnálak szeretni téged,

S én büszkén állok, csak nevetek rajtad,
Hisz ezt Te nem hitted,hogy, elhagylak,
Erősebb lettem most már, a sziklánál is,
Mert már porrá vált számomra,az a kincs.

55

Szívem azt súgja szeresselek,
A logikús eszem,hogy valahogy feledjelek,
De mit tegyek,hiszen bennem élsz,
Szívem kicsi rejtekén,
Ha most látnálak Téged,
Szívem zakatolna szüntelen,
Így is nagyokat dobban,
Hogy nem vagy az otthonomban,
Félek a tudattól,hogy mindennek vége,
Ez történt a szívedben,
Az Én szívem kérleli a csillagos eget,
Ne felejts el soha Engemet,
Nem szeretnék emlék lenni,
Én valóságban akarok élni,
Veled akarom számolni a csillagokat,
Tőled kapni a forró csókokat,
Kéz a kézben sétálni menni,
S utközben egymást átölelni,
Miért adod fel és miért nem harcolsz,
Küzdeni kéne de Te befuccsolsz,
Könnyebb utat választasz magadnak,
A másik szíve nem foglalkoztat,
Fáj neked is tudom nagyon jól,
De akkor miért játszadozol,
Szívedet tönkre teszed,
Az enyimét utóléred,
Mert az én szívem miattad árva,
S te akartad ezt ebbe a világba,
Szemeim sokat könnyesek miattad,
Te ejtesz vajon könnyeket miattam,
Minden este üzenem a csillagokkal jó éjszakát,
Neked eszedbe jutok,hogy jó éjt kívánj!!!

 

56

Fiatal és szép vagy,így találsz másikat!!!

Azzal biztatják az emberek a másikat,
Fiatal és szép vagy,így találsz másikat,
Igazuk van,de egyet nem értenek,
Hogy a szemeink azért az egyért könnyesek,
Nagy igazság van abban,hogy minek a sírás,
De így kiadod magadból a szerelmi kínzást,
Ami benned tomból és mivel küzdesz,
Ahogy minden nap szenvedsz,
Tudjuk,jól,hogy csak előre kellenne nézni,
A múltat lezárni és eltemetni,
De a múlt az életünk része,
És ezt nem törölhetjük ki végre,
Igaz,hogy egy fejezet véget ért,
De az emlék örökké bennünk él,
A jelenre kéne összpontosítanunk,
És tovább kéne koncentrálnunk,
De a szív nem felejt egykönnyen,
És ezért van az,hogy néha húllanak a könnyek,
Mert a sok szép emlék visszajön,
És így a múltba visszatekintünk,
A jelenben szeretnénk élni,
Remélni,bízni és harcolni,
Túltesszük magunkat rajta,
Csak szenvedünk sok sok napja,
Megszünik az is egyszer,
Hogy elmúlna azt sohasem hiszem,
Mert életünkben beköszöntött a szerelem,
Csak véget ért egy szép reggelen,
És lezárul majd bennünk,
Mikor kinyitjuk a szemünk!!!

 

57

Nagy csalódásom van,elhagyott a szerelmem,
Szívem kéne fájón sajogjon, hulljon könnyem,
De nem megy,nem tudok sírni,sem dühöngeni,
Észre se vettem, igazán nem is tudtam szeretni.

Nem tudom most mit érzek igazából a szívemben,
Nem fáj,de tudom nem nekem csillog majd szemed,
Már nem én kapom forró édes csókjaid,ahogy akkor,
Mikor ott voltunk a kis szobába,s szerelmünk lángolt.

Neked írtam az összes versem ,ami csak rólad szólt,
S oda dobtam mindenem lábad elé,amim csak volt,
Akkor úgy éreztem ,Te vagy kit keres a sötét életem,
De látom tévedtem,nem értékelted soha szerelmem.

Talán mégsem Te kellesz szívemnek ahogy hittem,
Talán mégis hazudtál mikor mondtad " szeretlek "
Talán így lesz a legjobb nekem,s ahogy neked is,
Talán mégsem te vagy számomra az a nagy kincs !

Nem sírok már utánad ,ahogy azt Te hiszed most ,
Nem kiáltok fel az égben ,ahol vannak a csillagok,
Nem nézem már esténként a csillagokat sem a fényt
Keress más áldozatot magadnak,amilyen voltam én !

58

Szerelmi vallomás.....

Amikor rád gondolok, melegség járja át a szívemet
Egy különös érzés kerít hatalmába, ha kiejtem nevedet
Velem vagy mindig, minden percben órában
Létező és létezhetetlen formában.

Ha becsukom a szemem, téged látlak
A csillogó szemeidet, a csókra éhes szádat.
Úgy szeretnék veled lenni mindig s mindenhol,
A kezedet fogni és sétálni valahol.

Annyira szeretnélek karomba zárni téged,
S azt, hogy szeretlek elmondani néked.
Elmondani, hogy mennyire imádlak,
Hogy nélküled elveszett ember vagyok e világban.

Mert te vagy nékem az, aki az élethez kedvet ad,
Kivel leküzdhetnék minden gondot, bajt.
Akivel a legboldogabb ember lehetnék e földön.
Akiért ha kell, életemet adnám rögtön.

Olyan vagy te nékem, mint virágnak a napsugár,
Ami ha nem kap elég fényt, el is pusztulhat akár.
Te vagy nekem a reménység a reménytelenben,
Akit szeretni fogok egész életemben.

 

 

59

A szerelem csodákra képes, ezt el kell ismerni,
olykor tudni kell a másikat oroszlánként védeni.

Mert ki egyszer már tied lett,
S úgy érzed örökre Őt szereted.
Nem hagyhatod, hogy elmenjen, érte küzdeni kell,
ha már egyszer megszerezted, nem engedheted el.

A szerelem erős lánc,
örökké tartó, szédítő tánc.
Úgy fűz magához, hogy észre sem veszed,
s úgy táncol, hogy elveszted eszed.

Örökké remél, örökké bízik,
s megtanít téged örökké hinni.
Hinni a másikban... s ezt el is éri,
hisz elhiszed, hogy örökké mellette fogsz élni.

60

 

 

A család!!!

Egy újjabb remény lett a hittem,
Remélem beválltom Ígéretem,
Szemem sírni tudna nagyon,
De erős vagyok és nem hagyom,
Eszem más utakon játszik,
Nem a boldogságban tanyázik,
Kihozom magamból a jót,
És nem csinálok semmi aggodót,
Nem leszek Én így vidám,
Ha nem hozom meg az áldozatát,
Megteszem a szépet a Gyermekem miatt,
Mert Ő a kincs az életem alatt,
Neki így jó,hogy együtt a család,
És boldogan kacag Ránk,
Ettől a boldogságtól nem foszthatom meg Őt!!,
Hiszen én választottam ezt az életet,
Ha megfutamodnék nem lenne méltó hozzám,
Küzdeni kell amig csak élek a boldogtalanság árán,
Ezt adta a sors a kezembe,
Hiszem,hogy szívem megbékél még ez évbe,
Szeretet ott van a szerelem rég elszállt,
De ez nem más mint áldozat hozás,
Jó cél érdekében teszem,
Hogy boldog családi légkörben éljen az én Gyermekem,
Az Én szívem mindegy mit mond,
Nem figyelek rá,ez lessz a legjobb,
Áldozatott mindenki hoz az életben egyszer,
Én nagy áldozattal fizetek az életemben,
Gyermekem anyja vagyok! így Én felelek érte!!,
És ezért nem okozok neki fájdalmat,hogy szétmennyünk,!!
A család egybe marad,
Így az én fájdalmam talán egyszer majd apad!!!

 

61

Ti férfiak......

Ti férfiak mind,kik miattunk vagytok,
Mégis Ti mindig csak arra gondoltok,
Némelyik, akár ahogy csak az állatok,
Kielégüljön testetek,csak azt kapjátok.

Ma mindegy nektek a kórhatár is,már,
Csak Női test legyen,s Te hozzá jussál,
Téged csak az hajt,hogy a szex legyen,
Az a Nő, csak testednek eleget tegyen.

Nem a vágy űz titeket hogy szeretkezz,
Epekedve,kívánva nézd Te a Női testet,
Érzések nélkül akartok, mindent kapni,
Majd ki elégülten,büszkén odébb állni.

Ti férfiak! Én most nem bántalak Titeket,
Tudjatok adni,minket igazán szeresetek,
Férfiak nélkül nincs élet ,sem szerelem,
Ne a szex,hanem a szeretkezés legyen.


Tisztelet a Kivételnek !!!!!

 

62

A hazugság ára

*
Amikor Te belépsz a kis szobába,
A szíved fájjon ahogy még soha,
Pörögjön le minden kép előtted,
Milyen volt mikor még szerettelek.
Érezd majd ott hagyott illatomat,
Éld át újra ahogy magadba szívtad,
Érezd újra ajkadon forró csókjaim,
Te halld újra a szerelemes szavaim.
Lásd majd újra holdfényes éjszakánk,
Amikor a forró testemet ölelted át,
Gyönyört,ahogy azt együtt éltük át,
Téged úgy még nem szerettek tán.
Csak nézd jól,ahogy jönnek a képek,
Neked semmi más,marad a képzelet,
Soha velem ezeket már át nem éled,
Kitéptelek szívemből,egészen téged.
Fájjon ,sajogjon,hogy az égbe kiálts,
De választ ne kapj mire Te úgy vársz,
Hazudtál akkor,becsaptál,odébb álltál,
Őszinte tiszta szerelmet,el játszottál,
Oh,veled mindez nem történhet meg,
Sosem értékelted,az igaz szerelmet,
Ki be csapja azt,ki igazán Őt szereti,
Annak már a szívét,örökre kell dobni...

 

63

 

Vége lett egy csodás szerelemnek,
Egy picike része voltál, életemnek,
Szép időket élhettem én át veled,
Ott nevettem,s szárnyalt szívem,

Ne légy szomorú, valaminek vége,
Gondold át, hidd hogy meg érte,
Mi jó volt benne őrizd szívedbe,
Mi fáj azt,mind vesd be a tűzbe,

Hadd égjen a bánat, lobogó tűzzel,
Nyoma se legyen a szenvedésnek,
Vesd ki fájdalmad Te a lelkedből,
Töröld le könnyeid szemedből.

Ha van mi szépet látsz,még mindig,
Rakd el Te arany dobozba s őrizd,
Szemed csillogjon, s nézz vissza,
Életednek volt,boldog pillanata

 

64

.Feledni nem tudom,csak megfeletkezni róla,
De az se tart tovább,mint egy óra,
De az egy óra alatt is szívembe van,
Csak akkor más elfoglaltságom van,
Hiányát elviselni nem könnyű,
Élni nélküle nem egyszerű,
Ha tudok is nélküle élni,
Az emlékek nem engednek túllépni,
Mert ha meghallom hangját szívem majd ki ugrik,
Ha hallok felőle ,szemeim könnyben csillámlik,
Ha ír Nekem,még ha nem is szerelmes szavakat,
A szívem szeretettel fogadja,
Nem lehet így a múltat elraktározni,
A szívvel kell ezt letisztázni,
De a szívem nem nyit a zöld út felé,
Azt sugalja piros a szerelem elé,
De tiltás a piros szín egyben,
De én hiszek az igaz szerelemben,
Ha Őt elveszítettem végleg,
Akor is igaz szerelem volt régen,
Minden véget ér egyszer,
Ez a szerelem volt a vesztem,
Mégegyszer ilyen szerelem nincsen,
Azt nemondja Nekem senki sem,
Lehet hozzá hasonló,
De az igaz szerelem sokszor múlandó!!!

65

Szívem nem nyugszik,
Egyre csak szikrázik,
Pedig mindig csalódik,
De mégis vágyodik,
Ki után is?
Ő érte,
De miért is?
Mert szeretem akkor is!!!
Szívemnek parancsolni nem tudok,
Hagyom most, és így talán okulok!!!
Most az ész játékát játszom,
De ez szívemnek nagy fájdalom,
Nem keresem,nem is hívom,
Feledni nem tudom ,azt hiába is mondom,
Feledni kit a szív szeret,
Azt az egyet sosem lehet,
Szívemet becsapni nem tudom,
Megvárom még neki hiányzom!!!

66

Kérlek soha ne nézz rám,mert te végig csak kihasználtál!

szívemmel érzés nélkül játszottál,becsaptál!!

Neked mindez csak egy játék volt.

tudtad,minden percem rólad szól!

az érzés elmúlt,és mi elmúlt,vége már!

De,miért nem szóltál,ha rég nem kellettem már?

Tudtam és éreztem,hogy végig csak játszottál!

Tudd meg,semmi nincsen jól,hisz ez már nemcsak rólad szól!

 

 

67

Mit ér neked a szívem,ha így dobod csak el,

Mit ér a holnap,ha várlak,de régen más ölel!

Mit ér neked,mit adtam,s hogy álmom végre

teljesült veled?A legszebb éjszakánk mit ér neked??

 

68

Fáj az igazság,de mégjobban fáj,ha az igazat tagadják!!!!

 

 

 

 

 

Oldal: Szerelmes versek 5
Rengetek szerelmes versikék,mozgóképek,és még sok érdekességek. - © 2008 - 2024 - romantikusversek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat