“Eljön az este, eljövök én is,
Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége,
Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre.”
1
“Eljön az este, eljövök én is,
Ez csak egy álom, de lehet attól szép is.
Lesz majd egy nap, amikor az álomnak vége,
Hozzád bújok akkor is, s szerethetlek végre.”
2
3
“Hogy mit érzek irántad, megfogalmazom,
Hogy szeretlek téged, ezt jól tudom.
Ha boldog vagy, veled nevetek,
Ha szomorú, veled szenvedek.
Ha sírsz, könnyezem én is.
Ha kacagsz, kacagok én is.
Ha gondod van, segítek megoldani,
Ha beteg vagy, én akarlak ápolni.
Ha nem vagy velem, én féltelek,
Ha hazaérsz, fellélegezhetek.
Ha ellenség jön, én megvédelek,
Ha kell, életem adom érted.
Ha neheztelsz rám, kiengesztellek,
Ha szeretsz, viszontszeretlek.
Nem tudlak megváltoztatni, nem akarlak,
Nem fogok változni én sem, ne akarjad.
Egy kicsit én vagyok, és kicsit érted,
Így, és ezerféleképp szeretlek téged!”
4
Csak Szeretni téged!
Nem szeretnék mást,csak melléd ülni halkan,
Megfogni a kezed,és segíteni,ha baj van.
Elmondani százszor,ezerszer,mennyit érsz nekem,
Elmondani,hogy fontosabb vagy,akár az életem!
Csak nézni csillogó kék szemed,
S magával ragad a képzelet.
Nézni szép ajkadat,mosolygós arcodat,
S közben elfeledni minden bajomat.
Nem szeretnék mást,csak sétálni Veled a csendben,
És közben tudni,hogy igen ....most már minden rendben!
Átölelni szorosan,mint Hold fénye az éjszakát,
S közben hallgatni szíved halk szavát.
5
Eddig mindig azt mondtam, hogy nem érdekel, ha nem törődsz velem, hogy az a sok fájdalom, amit okoztál, már kioltott bennem minden érzést irántad. De tegnap óta tudom, hogy ez nem így van. Őrülten szeretlek, és tudom, hogy szeretsz, és azt is tudom, hogy nem tudod kimutatni, csak ha melletted vagyok. De messze élünk egymástól, ez így nem mehet tovább. Én hiába akarlak szeretni téged, ha te nem hagyod. Fáj, hogy így kell vége lennie. Mindenáron be akartam bizonyítani, hogy a mi szerelmünk más, és hogy te is más vagy, mint a többi férfi. De te nem hagyod. Nem tudok mit tenni, nem tudok várni, nem akarok szenvedni, és legfőképp nem akarok felejteni.
Annyira fáj, hogy nem törődsz velem, amennyire én szeretném, annyira fáj, hogy szeretlek, és ezt nem érzem már kölcsönösnek. Tudom, hogy csak akkor látlak újra, ha én elmegyek hozzád, és téged ez cseppet sem zavar, mint ahogy azt sem veszed észre, mennyi fájdalmat okozol közönyöddel nekem. De nem tudok túllépni rajtad, míg meg nem kaplak a tested és lelked teljes egészében, hogy te is azt érezd, amit én, hogy neked is fájjon minden egyes pillanat, amit nem velem töltesz, hogy fájjon minden egyes szívverésed, amikor rám gondolsz, hogy érezd, milyen, amikor szeretünk valakit. Nem vagy kőből, csupán kell valaki, aki megszelídít. Én vállalom ezt a szerepet, és ha sikeres leszek, akkor vagy örökké együtt élünk, vagy eldoblak, mert ezt is megérdemelnéd. De most még az a szerepem, hogy megszerezzelek, úgy, ahogy te tetted velem.
Szeretlek még mindig, eddig meg is haltam volna érted, ma már nem tenném. Csalódtam benned, hittem a szavaidnak, bíztam, mindez hiába. Egyszer már megbocsátottam a hazugságaid, megbocsátottam másodszorra is, sőt megbocsátottam volna harmadszorra is, századszorra is. De te mit tettél? Faképnél hagytál, kihasználtál és eldobtál, mint egy rongyot. Ennek ellenére nem haragszom, csupán csalódottságot érzek, és ezek után szeretlek és még mindig megbocsátanék. Mi ez, ha nem egy tényleg őszinte szívből jövő szeretet, mely örökké tart?
6
A gondolatok messze szállnak,
Elhagyják a messze tájat.
Arra gondolok, ki engem mindig megvetett,
S én naiv még hittem, hogy szeretett!
De mást mondott, mint ami érzett,
Ezzel megalázott és megbántott végleg.
Bíztam benne, bár nem kellett volna,
Ő elfelejtett, de én nem tudok lemondani róla!
Vágytam rá, hogy miért?nem tudom,
De rájöttem, hogy olyan fiút szerettem,
Aki még nem tudja, mit ér a szerelem!
7
8
9
Nem tehetek róla, még mindig szeretlek,
Pedig mindenki azt mondja, felejtselek el Téged.
Én tudom, hogy ők mondják az igazat,
De hát az ember csak a szívére hallgat.
Nem tudlak elfeledni, pedig tudom, sosem leszel enyém,
Ébren álmodni,s felébredni, ez vagyok én.
Kívülről olyan kemény vagy, mint a jég,
De benned még a gyermekkor él.
Ezért a jégcsapot felolvasztani nem tudom,
Pedig ha elolvadna, elmúlna minden bánatom.
Muszáj lenne elfelejtenem Téged, de nem tudlak,
Mert valami, ami benned van,fogva tart.
A haverok, a barátok mind ellene vannak,
De mit tegyek, porba döntsem álmaimat?
Igen, ezt kell tennem, akárhogy is fáj,
Mert a meséből nem lesz más, csak magány.
A szívem darabokra tört, mint egy üvegpohár,
Megragasztani senki se tudja már.
De talán egyszer a pohár újra pohár lesz,
S talán egyszer a szívem is nyíló rózsa lesz.
Újra tudni fog érezni,
Szerelmet szerelemért adni.
Mint a nyíló rózsa a kertben,
Így zárul be a fejezet: csak mi ketten.
Elfelejtettük ezt az álmot,
Cserébe mást kaptam: a valóságot!
10
11
|
12
MOTTÓ
|
13 MOTTÓ
Az élet nagy kaland, átírható színdarab, s hidd el csak rajtad áll, hogy jó vagy rossz mi Rád vár...
14 VASÁRNAPRA
Küldök egy lángocskát szívem melegéből, Elviszi egy angyal, ki lejön az égből. Füledbe súgja, mit szívből gondolok: De leírom én is: LEGYEN CSODÁS VASÁRNAPOD
15
Szemed ragyogása,mint fényes napnak sugarai,beragyogják az eget!
S mikor szemembe nézel,felhőtlenül szárnyal bennem,érzés és képzelet!
De tudom,s érzem,hogy te engem nem szeretsz,és mégis vágy tölti be a szívemet!
Behunyom szemem,s elképzelem,hogy Te is várod,én is várom,hogy szívünk egymásra találjon!!
16
NAGYON JÓ MOTTÓNAK,BEMUTATKOZÁSNAK
Keresem azt,aki szerethet engem,
aki talán meglátja a jót bennem!
Valahol vár,hogy vigasztaljon,
magához húz,hogy marasztaljon!!
17
Mint a tenger mélyén lapuló levél. Nem vagy már,csak arctalan emlék!S ahogy a hullámok elmossák az írást,a sok szépet eltörli a könny és sírás. S bár a papír feledésbe merül,őrzi a mélység. Minden veled töltött perc,szívemben itt él!Bennem él gyengéd csókod,illatod,tested minden apró része,s minden mozdulatod. Látom még ajkaid,csillogó szemed,ahogy rám nevetsz.s hallom,ahogy lágyan azt suttogtad:szeretsz!!De,nemvolt más,mint üres szó,hazug ígéreted,hogy szerethetlek,hazudtad hogy szeretsz. Örökre elloptad szívemet,nem hagyva csak fájó emléked!Már nem tudom kivagy,nem ismerlek,ezért így kérlek téged:kedves Idegen,add vissza a szívemet,s vidd magaddal emléked!!
18
Nincs körülöttünk semmi,csak sötétség..mely édesen ölel,s megvéd!élvezem tested a testemen,s oly gyengéd érintésed!A vágyak ma feltörnek,nem létezik más,csak a szerelmem!Csak te vagy,s én vagyok!Édes csókodra már úgy vágyok. A világ megszűnik létezni,s a levegő kezd vibrálni. Vibrálni a tiszta szerelemtől. Vibrálni a forró vágytól,ami megemészt,ha nem vagy itt velem,megemészt,hogy a helyemet nem lelem,Te vagy az,aki kell..csak te édesem!Nélküled nem érek semmit sem!Mert a tiéd vagyok!Szeretlek!Kívánlak!Az élettől csak Téged Akarlak!!!
19
Mikor ezt a verset írom,könnyeim hullanak,nem titkolom.
Kezem reszket szívem oly nehéz. Szeretlek téged,ennyi az egész!!
20
Miért szeretlek úgy,mint senki mást?Hidd el nekem ezt a vallomást!Azt mondja a vallás:esküdjek néked,és én esküszöm:szeretlek Téged!A szemed fénye csak úgy ragyog most. Te az enyém,én a tiéd vagyok!Ha olvasod versemet,jussak mindig eszedbe,s valld be őszintén,amit érzel szívedben!Ha úgy érzed,igazán tudsz szeretni. Válaszul csak annyit mondj:Velem akarsz élni!Én nem szeretek mást,csak téged. Nélküled mit ér az élet?Tartozom egy vallomással,nem tudok boldog lenni mással!!
21
Van álom,mely megtanít szeretni..
Van álom,mely megtanít feledni..
Van álom,mely megtanít érteni,
megtanít téged,tiszta szívből félteni!!
22
Őriz egy fénykép, s te rám nevetsz,
Mutatja a térkép, most hol lehetsz.
Semmi sem számít, amíg van remény,
De jelenleg nincs több út felém.
Érzem a gondod, mint azelőtt,
De nem múlnak el a rossz idők.
A könnyem, ha látnád tudom értenéd,
Elveszítünk mindent, vagy nincs vége még?
Mondanám százszor, hogy szeretném,
De semmi nincs olyan Távol, mint Tőled....én.
23
Üzennék: ha tudnám, merre jársz,
Akkor is, ha most már másra vársz!
Belehalok, hiányod nagyon fáj,
De értem soha többé meg ne állj.
Üzennék: hogy mutasd az utat,
A helyet hol szerelmünk virraszt.
Keresném én azt, mint a kis patak,
Vadabb lennék, mint őrült zuhatag!
Üzennék: úgy háborog a lelkem,
Nincsen semmi szép és jó nekem.
Te voltál kire szívesen vártam,
Már mindent betegesen megbántam!
Üzennék: élek, míg emléked,
Tőlem vissza szépen nem kéred.
Lenne annyi erőm visszaadni,
Téged és magam gazul becsapni?
Üzennék: hitvány voltam s vagyok,
Nélküled annak is maradok!
Gyáva vagyok bátor, másnak lenni,
Más nőt megpróbálni még szeretni.
Üzennek: ha egyszer meghalok,
Halottan is neked hódolok.
Akkor magammal viszem emléked,
De nem hallhatom, ha visszakéred!
Üzennék: haragszol s fáj nagyon,
Közös múltunk az szép maradjon!
Köszönök mindent nagy alázattal,
Én szívemben hordalak magammal!
24
Sötét éjszakában Hold fény látszik,
Csillagok között bújócskát játszik,
Hol fényes, hol felhők mögé bújva,
Majd mutatja magát nekünk újra.
Illatod és emléked ne lenne,
Annyira mélyen fájó szívemben,
Talán álmodva én boldog lennék,
Haragos sötétségtől sem félnék.
Csillagokból láncot kötnék nyakadba,
Ami aranynál jobban ragyogna,
Büszkén mutatnád és hordanád,
Őriznéd, azt senkinek nem adnád!
Cserébe én Téged őriznélek,
Oly szép éke lennél a szívemnek.
Szemed jobban világít a Holdnál,
De boldog lennék, ha enyém volnál.
Nélküled hideg s üres itt minden,
Mást szeretni nekem senki nincsen,
Ha megdermedek az éjszakában,
Hinni fogok még égi csodákban.
25
Még álmodom, kérlek ne ébressz fel,
Szeretnék Veled lenni még egyszer,
Egy pillanatra, csak egy érintésre
Ölelj még magadhoz, ennyit kérek.
Messze a hajnal, bújj hozzám még,
Érezni akarom tested vad tüzét,
Égessen perzseljen a lángja
Ez az éjszaka most, csak a miénk.
Mézédes csókod rabul ejtette ajkam,
Kezeid lágy símogatása börtönébe zárt,
Mely, ha érint lángra gyújtja szívem
És remegő testemet, elönti a forró vágy.
26
Ahogy állnak a csillagok,
Lehet neked is jó napod
Ha eljön akivel megosztanád,
Szép lesz az éjszakád.
És ha itt van akire vártál,
El ne engedd vigyázz rá
Őrizd meg öt egy életen át
Hisz a boldogság rátok vár.
Kedvesed az,kit karodban tartasz
Vár rátok a messzi végtelen,
Hamár az élet egymáshoz sodort
Ezért örizd meg a szerelmet.
Ha eljön az édes pillanat,
Ami csak a tiéd és az övé
Szorítsd magadhoz szorosan
El ne engedd soha soha többé.